Balinok és plasztikok

A balin (Aspius aspius) nem igazán tartozik azok közé a halfajok közé, amelyre elsősorban plasztikkal horgásznánk. Mégis gyakran hallani eseteket, amikor csukázás, süllőzés közben termetes balinok szippantják fel a „öt-hat colos” szilikonokat. Nagyon sokat gondolkodtam ezeken a dolgokon, és mint megszállott balin kergető úgy gondoltam megérne egy misét az ilyen horgászat.

Donát barátommal megbeszéltük, hogy megnézünk a Dunán egy jó balin pályát és én gondoltam most jött el az az idő, amikor rápróbálok direktben a plasztikokra. Hazudnék, ha azt állítanám, hogy titokban nem reménykedtem egy szebb kékfarkúban. Csónak a Vágon libeget egy kikötőben ezért maradt a parti peca. Egyszerűen lusta voltam felmenni érte és le hajózni a Dunára. Viszont a parti peca hátránya, hogy nem tudsz rájuk állni és a sodrás sem a jó barátod ilyenkor. Közepesen húzós vízben kell horgászni és a medertörés is vagy 35-40 méterre van. Hideg 3-4c° a víz, viszont elég alacsony a vízoszlop magassága ahhoz, hogy közelebb kerüljünk a törésekhez. Mondjuk így is kell vagy 30 méter dobni, de 15grammos fejjel ez nem jelenthet gondod. Sokat próbálkoztam előtte 25-30grammos jig fejjel, de azt vettem észre, hogy a nagyobb fejet igaz, hogy gyorsabban tudom letenni, tovább is marad a talajon, viszont sokkal kevesebb a kapás rá. Ezért a 15 grammos változat jött be leginkább.

Bedobás után várok, amíg leérkezik és hagyom sodródni kicsit. Majd pöccintek rajta egy gyorsat és ekkor tekerek, majd hagyom tovább sodródni. Emelés után várható a kapás, viszont hideg időben azt vettem észre, hogy sodródáskor szippantják fel a leggyakrabban. Olyat odavernek – főleg ha jó gerinces és gyors a pálcád – a plasztiknak, hogy csak nézek ki a fejemből. Mint egy gyors villámcsapás úgy fut végig a kontakt a Toray blanken. Mivel Deps párti vagyok, ezért jó szerével szinte csak ezeket használom, kivéve a domizást arra van egy más márkájú, de szintén felső kategóriájú St.Croix botom. Akinek volt/van, ilyen típusú botja az tudja, hogy félelmetesen közvetíti a csali minden rezdülését. Bármilyen hideg is van, ilyenkor felpezsdül a magunk fajták vére. Érdemes 0,17-es fonottat használni a vastagabb felesleges, mert a sodrás jobban bele kap. A vékonyabbal meg az a baj, hogy gyakran elcsattan dobáskor vagy bevágáskor. Sajnos mivel sodródik a mederfenéken ezért óhatatlanul is kopik a madzagunk. A lényeg, hogy megfelelő legyen a kontaktus a felkínált plasztikkal.

Most jön a nehezebb kérdés milyen „gumit” válasszunk. Az sok éves tapasztalat szerint minél nagyobbat! Jobb a rezonanciája és hamarabb is észreveszik. A 10cm-es Crazyfish Vibrofat az egyik lehető legjobb választásnak tűnt így utólag. Kellően nagy, de nem túlságosan, jól dobható és az illatanyagának köszönhetően jóval vonzóbbá is teszi. Amikor kiértünk én egy Duckfint tettem fel, gondoltam feltérképezni a terepet megfelelő lehet. Pár dobás után éreztem, hogy hol a törésvonal és jóval túl dobtam rajta, majd hagytam leérkezni. Kezdetét vette a tapogatás és sodortatás. Sokadik dobásra le is verte egy közepes „bálint”, de igazán átütő sikert nem hozott. Gyorsan le is cseréltem, mivel régóta érdekelt a Crazyfish plasztikok legendás fogósága, úgy gondoltam itt az ideje, hogy bizonyítsanak. Ugyan oda dobtam a fehérszínben pompázó fokhagymás – jól olvasta a kedves olvasó, nem elírás – ízesítésű halformájú bordázott testű Vibrofat-et.

Donát 15 méterrel felettem vallatta a vizet és éppen kapása volt majd láttam, hogy fáraszt. Oda is szólt tréfásan, hogy nem ember, aki nem fogott még termetes halat. Mosolyogva fordultam felé és mondtam, hogy szerintem sem, mivel nekem a második emelésre olyat odavert a fenekeszeg, hogy a botot kifordította a kezemből. Valószínűleg ugyanazt a bandát találtuk meg. Gyors fárasztás után egy közel hármas hal csobogott előttem, kiemeltem, majd emlék fotó után ment is vissza a habokba az ezüst testű.

Következő dobásra, durr, még egy balin. Szinte hasonló formájú, talán pár centivel nagyobb, mint az előző társa. Volt ám fülig érő száj. Két dobás két hal, tud valamit a csali. Azt gondoltam ma aratunk egy nagyot. Sajnos nem így lett, de a következő négy dobásomra is volt akcióm csak lemaradtak. Akkor vettem észre, hogy a horog hegye tompa a köveken való sodortatás miatt. Gyors csere és már ment is vissza az új játékos. Ismét bele nyúlt valami, de lemaradt a koma. Majd sokáig hosszú csend. A következő kapásra több mint egy órát vártunk, mondanom sem kell szintén az én plasztikomra lett jelentkező.

Az ilyen horgászatokon mindig elgondolkodom és filozofálok, hogy mi lett volna, ha nem cserélek. Talán még egy hal nagy nehezen vagy annyi sem. Mivel kollégámnak alig volt akciója ezért azt kell hinnem, hogy a jó csali választás volt a kulcs szerepe az aznapi horgászatunknak. A következő alkalommal is ez a plasztik hozott eredményt és immár tudatosan a Vibrofat-el kezdtem és horgásztam végig a napot. Sok szép kapást és halat adott, ezáltal végérvényesen is beköltözött a táskámba. Az utolsó horgászatokkor már nem is vittem mást, mivel tudtam jól, hogy teljesen felesleges, mert megtaláltam a téli Duna és a balinok favoritját.

Érdekes, hogy más színek is nyerőnek bizonyultak pedig megvoltam győződve, hogy a fehér visz mindent, ha balinról van szó. Ők ezt egyáltalán nem így gondolták, és amikor színt cseréltem – a típushoz és a mérethez ragaszkodtam – nem vettem észre lényegi különbséget. A mozgás és az íz volt az, ami igazán lázba hozta őket. Ha megtaláltuk a bandát mindig leverték ezt a plasztikot, míg az ismerősök panaszkodtak, hogy nem nagyon rágnak addig nekem egy rossz szavam sem lehetett, mert nem volt kapás mentes napom!

Ezért mondom mindig azt, hogy kísérletezni kell és addig váltani, amíg nem érzünk, rá illetve nem találjuk meg azt, ami az adott célhalaknak igazán a fogára való. Mondjuk a fog téma a balinok esetében igazán felejtős, de a költői hasonlat kedvéért be kellett, hogy írjam. Szóval tessék szépen balinozni télen hideg vízben plasztikokkal, mert van rá jelentkező és nagyon sok szép balint tudunk horogra csalni. Jó tanács a horog hegyét érdemes fenni és a szakállát lenyomni! Óvjuk ezeket a fogatlan útonállókat!

Kép és szöveg:
Varga Vilmos – Wobblerek.com ProTeam